Mindig kuzdottem az új dolgok befolyásolása ellen. Hogy miért? Hiszen annyi jó dolog van, ami új és inspirációt ad, megváltoztatja az életed! Na pont ez az. A változástól féltem azt hiszem. Hogy más lesz, félelmetesebb, kiismerhetetlenebb, mint az eddig megszokott. De azt felejtettem el, hogy valamikor az is valami új volt. Csak olyan sokáig tartott, hogy megszoktam, és elfelejtettem a kezdeteket.
Pedig lehetetlen kikerulni a változásokat. Semmi nem marad ugyanolyan. 

Meg kell hát nyíljak az új felé, és azt hiszem, jó úton vagyok hozzá - már nyíltabb vagyok, mint voltam. De még meg kell tennem egy lépést ahhoz, hogy még nyíltabb és befogadóbb legyek. 

Most végre volt idom elgondolkodni magamon - hogy észrevegyek, lezárjak, osszegezzek dolgokat. És rájottem, hogy hiába tiltakozom, és vágyom vissza a múltba, már réges rég elszakadtam tole. Megváltoztam. Más ember lettem. Nem térhetek vissza a régi onmagamhoz. Mert talán az nem is én voltam. 

Most úgy érzem, nem tartozom sehova, a ketto kozott vagyok. A régihez akarok kotodni, de már annyi minden változott. Az új csábít magához a lehetoségeivel, de én kuzdottem ellene. Hiába. Megadom magam az új csábításának - hiszen lehet, hogy ez az út vezet ahhoz, hogy boldog legyek, hogy megtaláljam magam - hogy hazaérjek.

Lehetséges lenne, hogy az embernek két hazája legyen? 
Most hontalannak érzem magam, se itt, se ott.
De ha megnyílok, felfedezhetem azt, amit eddig mindig is kerestem.

 

Most roviden és tomoren ez jár a fejemben, holott 2 óra múlva mennem kell dolgozni, és addig azt terveztem, hogy az FMP-vel foglalkozom. De mindegy, megérte. Valami helyrebillent a fejemben, a puzzle darabkái végre kezdenek osszeállni egy egésszé.

Pedig ma semmi nem tortént. Csak annyi, hogy bementem a városba pay monthly-ról pay as you go-ra váltani a telefonomat. Amíg bent voltam a boltban, tuntetok haladtak el az ajtó elott, és pont megláttam egy magyar zászlót. Egész hazafele úton ezen gondolkodtam, hogy annyi nemzet él itt, annyian találtak otthonra itt - és mégsem feledték el azt, hogy kik is ok valójában, ápolják a hagyományokat. És akkor úgy voltam vele, hogy én is ezt szeretném. Attól még, hogy itt vagyok kint, nem kell, és nem is fogom elefelejteni azt, aki vagyok és hogy honnan jottem.
Aztán olvastam cikkeket a világból (amikkel eddig elmaradtam kicsit) amik mind ezzel kapcsolatosak voltak, illetve Magyarországgal kapcsolatosak is.

És most helyre állt pár dolog a fejemben. Újra élek. Van motivációm.

Azt hiszem ez, és a hat napos Cornwall-i utazás sokat dobott rajtam - túlléptem a holtponton, ahol túl sokáig idoztem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.